Szomorú
Julcsi 2004.08.03. 14:20
2 szomorú dolog lenne itt, a kutyákkal kapcsolatban!
Az első, egy történet lenne a Kutya magazin egyik régebbi számának Olvasói levelek c. rovatából:
,,Szeretnék hozzászólni Olvasóinktól című rovat témájához, amely mostanában a kutyások megalázásáról, sértéséről szól, amelyek igazságtalanok, s nem is jogosak. A 2003 áprilisi számban közölt történetek felháborítóak, s az illetékes hatóságoknak nemcsak beszélniük és igérgetniük kellene, hanem cselekedni is.
Én Budapest külső részén, csepelen élek, de engem is ért már hasonló incidens. Itt szerencsére elég sok park, és szabad terület van, így az ebeket lehet póráz nélkül is futtatni, amire mindegyiknek szüksége van.
Tehát a minap Csepel központjában sétáltam a kutyámmal, Dastyval (kis testű keverék). mindig póráz nélkül viszem, mivel nagyon jól nevelt (ellentétben sajnos sok más ebbel). Kint hagytam egy papírbolt előtt (nem szoktam kikötni, mert szépen megvár), és bementem bélyeget venni. Nem voltam bent két percnél tovább. Jó idő lévén az üzlet ajtaja nyitva volt, s így láthattam, hogy egy hajléktalan férfi megáll a kutyám mellett (a kutya türelmesen várt ülve az ajtó mellett, nem volt útba a gyalogosoknak), s elkezd beszélni hozzá. Először azt hittem, hogy barátkozik vele, mivel Dastyt sok ember megsimogatja, megdicséri jólneveltséke miatt. Egyszer csak a férfi nekiállt kiabálni a kutyával, hogy mit keres itt póráz nélkül ez a dög. Hadonászni kezdett egy bottal, toporzékolt. Kutyám engedelmességét bizonyítja, hogy nem figyelt az illetőre, továbbra is nyugodtan ült, s várt rám. Én egyből kirohantam (fizetés után) s rászóltam az illetőre: ,,Hagyja békén a kutyám!" Az eladónő is kijött, s több járókelő figyelt minket. Ha tovább ott maradunk, ki tudja, lehet hogy belerúg a kutyába. Elkaptam Dasty nyakörvét, s gyors léptekkel távoztam. A férfi egy darabig kiabálva, hadonászva utánunk jött, majd elment. A kutyám kicsit megijedt (lehet, hogy megérezte az idegességemet), de sikerült megnyugtatni.
Nem tudom, mi vált ki bizonyos emberekből ilyen viselkedést. Másnap ismér láttam ezt az embert, és kutya nélkül voltam. Szerencsére nem ismert meg. Ugyanígy ráripakodott egy tizenéves kislányra, aki kis uszkár kutyusát sétáltatta pórázon. Ez a gyerek mit gondolhat ezután az emberekről? Nem azt tanulja meg, hogy a hajléktalanok szerencsétlen emberek, akiken segíteni kell, hanem azt, hogy gonosz emberek."
És íme a második, amit nem rég láttam, a kutyasétáltatóban:
Egy ember lehozta sétálni a kutyáját. Furcsa módon az úgy nézett ki, mint egy hatalmas virsli. Nagyon kövér volt (mármint a kutya)!!! Ekkor a gazdája vezényszóra átugratta a kutyát az egyik padon, és utána jutalomfalatot adott neki mindig! A kutya meg már volt vagy 5 éves, és ha állandóan etette még így is, akkor valószínűleg azért volt olyan kövér!
(Megjegyezném, hogy az a kutya alig tudott levegőt venni a sok hájtól, és olyan volt, mindha állandóan hörögne!!!)
|